Nathaniel a fekete színű csőnadrágja farzsebében kutakodott, majd egy kis bénázás után remegő kézzel előhúzott egy doboz piros Marlboro cigarettát és egy matt fekete öngyújtót. Kiszedett egy szálat a csomagolásából, karcsú ujjaival rózsaszín, még sebes szájába illesztette, majd meggyújtotta. Olyan művészien hatott az összkép ; egy szikár szőkésbarna fiú amint egy orvosi szobában ül és dohányzik. Semmi különleges, sőt.. De Harmony mégis rabul esett a pillanatnak, s megbabonázva nézte ahogy Nathan letüdőzi, majd kifújja a szürke, gomolygó füstöt. Amint elért hozzá a szaga, magához tért.
- Hé, te mégis mit csinálsz? - ordított rá elborult arccal. Mindig is cigaretta-ellenző volt, hiszen dédpapája, kit olyan nagyon szeretett tüdőrákban hunyt el, keserves szenvedések közepette.
- Nem egyértelmű? - kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel Nathaniel.
- Te őrült! Meg akarsz halni? - Harmony már nyúlt is, hogy kikaphassa a fiú kezéből a cigit, de ő félúton megragadta a lányt. Már megint olyan szemtelenül közel voltak egymáshoz.
- Egyszer úgy is meghalok. Onnantól már nem mindegy, hogy most vagy később? - duruzsolta komoly arccal, miközben kék és barna színű íriszeit a lányéba mélyesztette.
Harmony zavarba jött a hirtelen komorságtól, a súlyos szavaktól, és az újbóli közelségtől. Tekintetével az ő alkarját szorító fiú csuklóját szuggerálta mikor valamiben megakadt. A gyönyörű hófehér bőrét néhol két-három centis vágások borították.
Ahogy Nathanielnek feltűnt mit néz a lány olyan nagyon, elengedte őt. Harmony gyengéden ölébe vette a fiú kezét, majd ujjbegyeivel végigsimított a forradásokon. A fiú bőrét lefedte a libabőr, talán még tarkójánál is felálltak a legrövidebb hajszálai. Sóvárgott a lány érintéséért, de tudta hogy ez nem helyes. Ő már többé nem bízhat senkiben, nem kötődhet senkihez sem, hiszen az élet a legnagyobb csaló, és ha valaki ellene szegül, akkor egyszerűen megsemmisíti, összeroppantja majd darabokra szedi az illetőt.
A bent töltött négy nap alatt Harmony már valamennyire tudott alkalmazkodni annyira az intézethez, hogy néhány rejtett zugot felfedjen magának, hiszen ebben mindig is jó volt. Ilyen volt ez a kis retesz is, amely az igen csak terjedelmes udvar egyik fákkal benőtt szegletében helyezkedett el. Igazából ez csak egy nagy, mohákkal benőtt kő volt, s egy kis tornác terpeszkedett felette.
Harmony felmászott a tetejére, kezeit összekulcsolta térdei körül, és csak figyelte ahogy az átlátszó esőcseppek versenyezve értek földet, hogy a már különböző klikkekbe csoportosult társaik közé csobbanjanak. Arcán érezte a lágy, nyári fuvallat ellenségét, a fagyos, fákat csavaró süvítő szelet. Bő szabású kardigánját összehúzta maga körül, majd összerándult amint megérzett magán néhány befúvott esőcseppet. Hidegek voltak. És mégis olyan jólesőek. Akárcsak Nathaniel. Azok a forradások a csuklóján nem hagyták nyugodni a lányt. Ahogy a fiú egész léte sem. Olyan hétköznapinak akarta elkönyvelni magának, de egyszerűen nem sikerült. Az a sugárzó különlegesség amely csak úgy áradt belőle egyszerűen megvakította Harmonyt, még gondolataiban is.
- Hé - halott egy hangot. Ijedten kapta oda fejét, majd megpillantott egy csurom vizes Nathanielt.
- Gyere ide, gyorsan! - sürgette, majd arrébb csúszott a sziklán hogy odaférjen mellé, a fedett kis zugába. Azt a vastag, vörös és fekete kockás plédet amit idő közben magára csavart, úgy helyezte hogy legalább a fele lefedje a fiú nedves hátát és vállait.
Nathan gyönyörű, kék és barna színben pompázó íriszei most sötétebbek voltak ; a kék rettentően csodálatosan hasonlított a dühös, tomboló égre, mely most sötéten hányta magából a hideg esőcseppeket. A barna egészen olyan volt mint a lány haja. A Harmony elgondolkodott egy pillanatra, hogy vajon a fiút is így izgatja az ő szeme színe?
Dús, sötét szempilláiból akárcsak a könnyek, úgy folytak le arcán a kövér esőcseppek. Harmony nem tudta türtőztetni magát, és ujjbegyeivel olyan óvatosan törölte le a vizet a bársonyos bőr felületről, mintha az bármelyik pillanatban megrepedhetne, és darabjaira hullhatna, egészen pontosan az ő markába.
Érezte, ahogy a fiú megremeg érintése nyomán.
Olyan különös érzés volt ott, az intézet udvarán ülni a szakadó esőben, a szürkülő nyári, viharos égbolt alatt.
- Tudod - kezdte Harmony, és tekintetét mélyen belevájta a fiúéba - , mióta itt, vagyok te vagy az első, aki úgy tekint rám mint egy igazi emberre. Köszönöm. - Nathaniel meghökkent. Hiszen ez a lány olyan kedves, olyan jó ember. Milyen teremtmény lehet az, aki ellen tud neki állni?
- Én.. - Harmony látta hogy a fiú tekintete megenyhült, - nagyon zavarna, ha rágyújtanék egy cigire? - nyögte ki végül. Hangján tisztán érződött hogy nem ezt szerette volna mondani.
- Ha.. ha szeretnél. - Még saját maga is meglepődött, hogy ezt válaszolta, csak egyszerűen kikívánkozott, annyira megesett a fiún a szíve.
Immáron ma másodszorra látja a következő mozdulatsorozatot ; előveszi a piros dobozt, a matt fekete öngyújtót, egy szál cigarettát, majd ajkai közé szorítja, meggyújtja, letüdőzi és kifújja a szürke füstöt. Ahogy a szag elért Harmonyhoz, és orrán beszívta a levegővel együtt, eltüsszentette magát. Ezután csak annyit hallott, hogy Nathant hatalma alá keríti egy röhögőgörcs.
- Mi az? - néz rá kérdő tekintettel a lány.
- Ez a tüsszentés.. - mondja, majd ismét rájött a nevetés - Olyan cuki volt. Mint.. egy kiscica. - Olyan szépen csilingelt a hangja, még a röhejes szavak kiejtése után is.
- Hé, ez nem is vicces! - Harmony durcásan fordult el tőle, mire a fiú oldalról átölelte, majd maga felé fordította. Mélyen a lány szemébe nézett.
- Tudod, már az első pillanattól kezdve.. - Harmony szíve csak úgy zakatolt a testében, és úgy érezte bármelyik pillanatban kiszakadhat bőre alól, de arra nem jött rá hogy miért. - Hapci - imitált tüsszentést végül Nath, ahogy kifigurázta a lányt, majd ismét elröhögte magát. Harmony csak még ennél is sértődöttebben belebokszolt a fiú vállába.
- Olyan szemét vagy!
- Tudom - kuncogott megállás nélkül. - De most már ideje lenne visszamenni, mielőtt megfázol - mondta, majd megfogta a lány kezét, a pokrócot a fejük felé tartotta, majd visszamentek a rideg épületbe.
Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni a rengeteg visszajelzést és a sok dicséretet amit kaptam, mind nagyon jól esik!
Remélem ez a fejezet is tetszett, és nem okoztam csalódást.
Ha megfogott a történet, iratkozzatok fel, vagy csatlakozzatok a Facebook csoportba!
Brooklyn xx
Újra itt, kedves Brooklyn!
VálaszTörlésAmióta kiraktad a blogodat közszemléletre, azóta vártam arra, hogy újra olvashassam a történetedet. Minden nap megnéztem, hátha feltöltesz egy újabb részt.
De amint izgatottan elkezdtem olvasni a mostani bejegyzést, kicsit csalódott lettem.
Az írásmóddal, a stílussal és a többi szakmai dologgal semmi problémám nem volt, csak két valamivel...
Olyan gyorsan felgyorsult az idő, mintha már legjobb barátok lettek volna se perc alatt Harmonyék, és olyan bensőséges kapcsolat alakult ki ilyen gyorsan... Nem tudom, lehetséges én érzem így, ezért ne haragudj, de számomra túl gyorsan alakult ki közöttük ez az úgynevezett első látásra szerelem dolog.
Előző részben is írtam mennyire szeretem a történetedet, még most is, csak ez volt a negatívum számomra, de alapjáraton még mindig ugyanolyan jó mint eddig volt!
További sok sikert!
Victoire.
Drága Victorie!
TörlésHidd el, én is nagyon vártam már hogy kitegyem ezt a fejezetet, de úgy döntöttem hogy minden héten egy bejegyzésem lesz.
Igen, gondoltam hogy ez kissé gyorsnak fog tűnni, de nem véletlenül.:) Sok dologra fog fény derülni, és még tartogatok néhány csavart. Aki igazán a sorok mögé olvas a prológusban, az sejthet is valamit, de már többet nem árulok el..:)
Nagyon szépen köszönöm ezt a jóindulatú kritika féleséget, mert ezzel ráébresztettél, hogy az olvasóim nincsenek /még/ tisztában azokkal a dolgokkal, amiket én még beleszeretnék csempészni ebbe a történetbe..:) És még egyszer ; hálásan köszönöm őszinteséged.
Brooklyn xx
Drága Brooklyn!
VálaszTörlésEl se hiszed hogy mennyire imádom a történetet. Több mint valószínű hogy lefogom írni ezeket a szavakat minden egyes résznél, szóval csak abban tudok reménykedni hogy nem fogsz megunni és elküldeni a fenében.
Még mindig imádom Dominic + Crystal párost, bár nekem Crystal még mindig erősebb karakternek tűnik a szemembe mint egy törékeny kislány, szóval csak reménykedni tudok abban hogy sikerül kibontogatnia a szárnyait a fejezetek során.
Igen.., a kapcsolatuk nekem is egy kicsit gyorsan alakult, de ahogy olvastam előző kommentben nagyon sok mindent tartogatsz számukra, szóval tűkön ülve várom már a következő fejezetet.
Xavier xx
Kedves Xavier!
TörlésAbban száz százalékig biztos lehetsz hogy nem foglak megunni, hanem minden fejezet végénél izgatottan fogok nekikezdeni véleményed olvasásának, ahogyan eddig is tettem.
Harmony sokat fog változni fejezetről fejezetre, ahogyan Nathan is, de majd meglátjátok mi sül ki belőle.:)
Köszönöm szépen kommentedet, Brooklyn xx
Szervusz!
VálaszTörlésIstenem, valami fantasztikus ez a történet. Most találtam rá, és most olvastam el, de ahw. Olyan szépen fogalmazol. Mintha egy rendes könyvet olvasnék, imádom. Hamar hozd a következő részt.
btw.: Az a legjobb, hogy eltudom képzelni amit leírsz. Nekem mindig ez számít elsőnek, és neked kisujjból megy. Büszke lehetsz magadra! ^^
Kedves Meredith!
TörlésKöszönöm szépen, nagyon örülök hogy ennyire tetszik és megtudtalak fogni a fogalmazásommal!:)
Brooklyn xx